2010. augusztus 3., kedd

Édes kötelék - Leah története - 4. fejezet

4. fejezet




Sompolygunk, sompolygunk? – Jacob jókedvű gondolataitól morgó hang hagyta el a számat. – Kerestelek, hogy beszéljünk Emmával, de eltűntél…

Talán, későbbre kéne halasztanunk – sóhajtottam fel. Amint elkezdtek szétszéledni az emberek úgy éjfél körül, én is eliszkoltam, szó szerint, fülem-farkam behúzva, mert rettegtem a rám váró beszélgetéstől. Azok után, hogy Emma csak úgy otthagyott engem, fura érzés tört rám – üres és hideg lett a mellkasomban. Pedig csak a kertig ment. Mi lesz velem, ha egy másik városig szalad előlem? Vagy egy másik országig?

Egyszer úgyis el kell mondanod neki. Akkor nem jobb, minél hamarabb túlesni rajta? Tudod, mint a sebtapasszal. Gyorsan ránt, kevésbé fáj – ült le az egyik fa tövébe Jacob.

Jah, de ha letépi a karodat is, akkor jobb inkább fent hagyni – ültem le mellé.

Egy ragtapasz, ami letépi az ember karját… Hmmm… Elég jól tapadhat – röhögött fel, mire a farkammal oldalba vágtam.

Tudod jól, hogy gondoltam.

Tudom. De akkor mit tervezel? Nem hagyhatod csak úgy elutazni. Hidd el, nem fog menni. Hiába akarnám elhagyni minden erőmmel Nessie-t, ha beledöglenék, akkor sem jutnék még egy mérföldnyire sem. Ő az én mágnesem. Magához vonz, és nem ereszt
– ütögette hátba magát gondolatban, amiért képes volt ilyen szép hasonlatot kitalálni a bevésődésére.

Igazi költő vagy… - húztam el gúnyosan a számat.

Legalább akkor ne piszkálj, mikor segíteni akarok – vágta be a sértődöttet, mire megforgattam a szememet.

Oké, bocs.

Gonoszkodásod megbocsátva – vigyorodott el gondolatban. – Most pedig menjünk, és beszéljünk vele. Gyerünk, Leah! Légy férf… izé… Nah, tudod… - zavarodott össze, aztán felkászálódott a földről, és elvonult egy fa mögé átváltozni. Mély levegőt vettem, és követtem a példáját.

A házig egyáltalán nem szólaltunk meg, aminek örültem. Ha ki kellett volna nyitnom a számat, valószínűleg, kiadtam volna azt a keveset is, amit az eljegyzési vacsorán megettem. Úgy éreztem, a gyomrom mogyorónyira zsugorodott össze, és a szívem felcsúszott egészen a torkomig. Mikor beléptünk az ajtón, Billy és Rachelék megmerevedtek, és biztos voltam benne, hogy tudják, mire készülünk Jacobbal. Emma és Dave megérezhették a feszültséget, mert egymásra pislantottak, aztán felpattantak a kanapéról.

- Mi akkor felmegyünk a szobánkba, már késő van… – köszörülte meg a torkát Dave.

- Nem, nem! – Billy tiltakozva rázta meg a fejét. – Az éjszaka a fiatalok ideje… - mosolyodott el. – Paul, megmutathatnád Dave-nek a fiam motorjait hátul a fészerben – vetett jelentőségteljes pillantást a leendő vejére. – Ti pedig vigyétek ki sétálni ezt a szép kislány – hunyorgott fel Emmára. Hálásan ütögettem meg Billy vállát, ahogy elgurult mellettünk – igazán szépen elintézte számunkra, hogy nyugodtan beszélgethessünk.

Paul azonnal eltűnt Dave-vel, hogy áradozhasson a motorokról. Mióta a vámpírlánynak nem volt szüksége a gyorsasághoz gépi erőre, azóta Jacob Paullal ment el néha napján motorozni – nővéri nyomásra.

- Nos, akkor induljunk – mutatott az ajtó felé Jacob.

- Már, ha nem vagy álmos – tettem hozzá gyorsan. Egyfelől, szívesen elhúztam volna még a vallomást legalább pár óráig, másfelől, a világért sem akartam volna, hogy Emma miattunk ne aludja ki magát rendesen. Az ő igényei voltak az elsődlegesek számomra, minden más várhatott.

- Nem, egész frissnek érzem magam – mosolyodott el. Feszülten bólintottam, aztán követtem őt ki a házból.

- Hallottam, hogy szép a tengerpartotok, lemehetnénk megnézni – tanácsolta Emma, de Jacob azonnal megrázta a fejét.

- Inkább menjünk az erdőbe sétálni egy kicsit… A tengerpart… Azt nappal kell először látnod, akkor sokkal szebb – próbálta kivágni magát a lehető legbénább módon. Emma furcsálló tekintettel fürkészte az arcát, mert nem tudta mire vélni a viselkedését. Még nem sejthette, hogy a fák takarása segít majd nekünk előtte felfedni, de mások elől elrejteni a titkunkat.

- Nem veszélyes az erdő éjszaka? – borzongott meg.

- Nyugi, majd megvédünk – kacsintott rá Jacob, miközben kiemelt két elég vastag, égő ágat az egyik tábortűzből – amit a fiúk gyújtottak az embervendégek miatt, mikor kezdett lehűlni a levegő –, és az egyiket felém nyújtotta. – Az én balegyenesem sem semmi, de Leah-nek elég, ha csak ránéz valakire – legyen az ember vagy egy vérszomjas grizzly medve -, és az azonnal megretten – vihogott.

- Ennyire ijesztő lennél? – fordult hátra Emma. – Én ebben kételkedem – mért végig szelíd tekintettel, majd elindult a fák felé.

Dühösen könyököltem bele Jacob oldalába, de ez cseppet sem enyhített a bosszantó jókedvén. Nem értettem, hogy tud ennyire nyugodt lenni, mikor éppen most fogjuk bevallani egy kívülállónak, hogy mik is vagyunk valójában. Persze, Emma biztosan megtartja majd a titkunkat, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy emberméretű farkasok közelében is akar élni.

Minél beljebb sétáltunk a fák közé, annál idegesebb lettem. Jacob éppen La Push-ról mesélt Emmának, mikor rádöbbentem, hogy olyan szorosan szorítom ökölbe a kezeimet, hogy a körmeim belevésődtek a tenyerembe, véres csíkokat hagyva maguk után. Gyorsan kinyújtottam az ujjaimat, és mikor fél perc múlva ismét lepillantottam, a sebek helyén már csak alig észrevehető fehér hegek voltak.

- Azt hiszem, itt már jó lesz… - állt meg Jake hirtelen, mire a szívem heves verdesésbe kezdett.

- Jó? – torpant meg Emma is, aztán körbenézett. – Miért érzem úgy, hogy nem csak sétálni jöttünk? – pislogott ránk megszeppenve.

- Hát, talán, mert tényleg nem csak sétálni jöttünk – ismerte be Jacob. – De nyugi, nem fogunk megölni és elásni egy fa alá – nevetett fel, mire felmordultam.

- Ez a hülye azt akarja mondani, hogy nem kell félned – próbáltam azonnal megnyugtatni Emmát. Elég rémült tekintetet vágott, amin egyáltalán nem csodálkoztam. Az éjszaka közepén kihozza őt sétálni két idegen a sötét erdőbe. Végül is, mit tud rólunk azon kívül, hogy Jake a testvére egyik iskolatársának az öccse, én pedig egy lökött csaj vagyok, aki táncolni akart vele.

- Nem félek… Csak… El sem tudom képzelni, mit akarhattok tőlem – tördelte az ujjait.

- Huh, hát, ez elég bonyolult lesz… Bevallom, még sosem csináltam ilyet – vakarta meg a tarkóját Jacob. – Korábban Sam mindig a tanácsra bízta az ilyesmit, de ebben az esetben, úgy gondoltam, jobb, ha hármasban csináljuk, hogy ne legyen senkinek sem túl kínos, vagy… Szóval… - fújta ki a visszatartott levegőt Jacob. – Talán, jobb lenne, ha leülnél – mutatott egy kidőlt fatörzs felé. Most már értettem, hogy miért pont itt állt meg.

- Oké. – Emma hangja remegett egy kissé, de engedelmeskedett Jacobnak. Jacob beleszúrta a földbe a fáklyája végét, ahogyan én is.

- Gondolom, eddig még semmit sem hallottál a quileute-okról ezelőtt, igaz? – kérdezte. Mikor Emma megrázta a fejét, Jake hümmögve nézett rám. – Rendben, akkor kezdjük egy kis történelem órával. Igyekszem rövid és lényegre törő lenni – vett mély levegőt, miközben az arca komollyá vált. Csak néha láttam ilyennek, mikor az alfai feladatainak kellett megfelelnie. – A régi legendák úgy tartják, a quileute-ok ősei a farkasoktól származnak. Igazi farkasoktól – kezdett bele Jacob a valóságról szóló mesébe, melyet én már hallottam egyszer.

Nem igazán figyeltem a szavaira, inkább Emma árnyékok festette vonásait fürkésztem, hogy lássam, hogyan hatnak rá a történetek. Érdeklődve hallgatta őket, mintha csak egy táborozás alkalmával elmesélt rémmesék lennének, néha összerándult a félelmetesebb részeknél, de volt olyan is, mikor könnycseppek csillogtak a szemében. Az undorom ellenére el kellett ismernem, hogy a vámpírok gyönyörűek, mégis úgy éreztem, sosem láttam még szebb lényt az előttem ülő lánynál.

- Ez… igazán érdekes volt, és megtisztelő, hogy elmesélted. – Emma hangjától összerezzentem. Észre sem vettem, hogy Jacob befejezte a mesélést. – De még mindig nem értem, miért vagyok itt… - pirult el, mintha úgy gondolná, már rég rá kellett volna jönnie magától a titokra.

- Mit tennél, ha azt mondanám, hogy amit elmondtam neked most, az mind igaz? – Emma szemei elkerekedtek, aztán zavartan felnevetett. Jacob és én mosoly nélkül, komolyan figyeltük őt. Pár pillanat után megszeppenten elhallgatott, aztán beletúrt a hajába.

- Nem viccből mondtad. – A mondata inkább kijelentés volt, mint kérdés.

- Nem – felelt neki Jacob türelmesen. Emma egy másodpercig csak bámult maga elé, aztán megrázta a fejét.

- Fogalmam sincs róla, hogy mi is folyik itt, és mit akartok valójában – lehet, hogy őrültek vagytok, vagy csak jó szórakozásnak tartjátok megviccelni a sápadt bőrű vendégeket -, de én most visszamegyek a testvéremhez – állt fel a fatörzsről végül. Jacobbal újabb jelentőségteljes pillantást váltottunk egymással, én pedig anélkül is tudtam, hogy a folytatás rám vár, hogy beleláttam volna jelenleg a fejébe.

- Várj! – Emma összerezzent, ahogy elé léptem, és finoman a felkarja köré kulcsoltam az ujjaimat. Lenézett a kezemre, aztán fel a szemeimbe. – Tudod, hogy én sosem hazudnék vagy ártanék neked – mondtam halk hangon, mire a kék tekintet zavarossá vált.

- Honnan tudnám? – jött suttogva a kérdés. – Hiszen nem is ismerlek…

- Érezned kell – csúsztattam a kezemet az arcára. Jacob a fák felé fordult, mintha hirtelen valami nagyon érdekeset látna. – Te… vagy a világon a legfontosabb számomra – nyögtem ki elvörösödve, mire az ő arcát is pír futotta el.

- Csúnya játékot űztök velem – rázott aprót a fején ismét, de a tekintete nem tudott elszakadni az enyémtől.

- Ez nem játék. Mi farkasok vagyunk. Mielőtt bebizonyítom ezt neked, azt szeretném, ha megértenéd azt… ami köztünk történt – akadt el a hangom. – Hogy ne ijedj meg annyira, és tudd, nem foglak bántani.

- Nem történt köztünk semmi – tiltakozott kétségbeesve.

- De, de történt. Én… beléd vésődtem – vallottam be, bár neki még fogalma sem lehetett arról, mit is jelent pontosan ez. A vonásai kérdővé váltak, ezért folytattam. – A bevésődés egy lelki kötelék – próbáltam megmagyarázni neki. Elengedtem őt, és kissé távolabb lépve mélyet sóhajtottam. A közelsége teljesen összezavart, én pedig úgy akartam neki elmagyarázni ennek a köteléknek a lényegét, hogy nem befolyásolják a szavaimat a saját vágyaim. Neki kellett eldöntenie, hogy miként van szüksége rám. – Ha egy farkas megtalálja azt a valakit, aki a legfontosabb lesz számára a világon… A lelki társát, akivel tökéletesen illenek egymáshoz… Akkor belevésődik. Első pillantásra történik, mint valami megvilágosodás. Onnantól kezdve csak és kizárólag azért él, hogy azt a személyt boldoggá tegye, biztonságban tudja, és megadjon neki mindent, amire csak szüksége van. Szülőre, testvérre, barátra, tanítóra… szerelemre… - mondtam ki, mire a kék tekintet a föld felé fordult. – Te vagy az én lelki társam, bízz bennem! – kértem, majd eltávolodtam tőle pár lépésnyire, és megrázkódtam az átváltozás következtében.

Emma száját halk sikoly hagyta el, és mikor ismét felnéztem rá – immár farkasként -, elkerekedett szemekkel bámult engem. Lassú mozdulatokkal lesunytam a fejemet, és megcsóváltam a farkamat, hogy lássa, egyáltalán nem vagyok veszélyes, de nem igazán jártam sikerrel – Emma arcszíne falfehérre váltott és minden ízében reszketni kezdett. Kétségbeesve pillantottam Jacobra, hogy segítsen.

- Nem fog bántani téged – próbálkozott Emma megnyugtatásával, és tett felé egy lépést. Az ág reccsenésétől a talpa alatt, Emma összerezzent, mintha valami álomból ébredt volna, aztán hirtelen megperdült, és rohanni kezdett a fák között a sötétben.

Önkéntelenül fájdalmas vonyítás hagyta el a számat. A nő, akit szeretek, fél tőlem…

12 megjegyzés:

  1. A fene vigye el. Nem lehet, hogy pont Leah nem találja meg a társát, hiszen akármennyire is pokróc a természete, akkor is kedvelem és jár neki egy hű társ és egy igaz szerelem.

    Nagyon siess a folytatással kérlek és engedd nekik, hogy együtt legyenek boldogok!

    Nóra

    VálaszTörlés
  2. Óóóó!!! Már megint megelőztek... :( Na sebaj... talán legközelebb...
    A fejezet nagyon jó lett!! :D Mindig is gondolkoztam rajta, milyen, amikor valakit beavatnak a titokba (mármint kívülállót) , szóval ez most hasznos fejezet volt számomra :D Remélem hamar jön a folytatás! ;D Puszi: Meli

    VálaszTörlés
  3. juj remélem hogy Emma megérti. biztos sok volt neki elsőre és végig kell gondolnia a dolgokat de nagyon remélem hogy minden jóra fordul a végén.Várom a folytatáyt nagyon! ügyi vagy! pusza<3

    VálaszTörlés
  4. Sziaaaaaaaaaa!

    "Gyerünk, Leah! Légy férf… izé… Nah, tudod…" Ezen akkorát röhögtem, nagyon bírom a humorodat és imádom ahogyan írsz!!! Emma szegényemnek a nyakába zúdult egy csomó minden, életre keltek a legendák, meg választ kapott arra, amit igyekezett minnél messzebbre hessegetni a gondolataiból, hogy miért is vonzódik Leah-hoz. Ajjj nagyon édes volt ez a fejezet, várom a folytatást, ha lehet már holnap! :))))) Jóvan-jóvan tudom, de magadnak köszönd a türelmetlenségemet!:D Puszi
    T.J.Kriszta

    VálaszTörlés
  5. Ez a légy férfis rész nekem is tetszett. :D Egyébként szerintem Emma reakciója teljesen normális. Amit annak idején Bella csinált, az volt a furcsa, nem Emma reakciója. És biztos vagyok benne, hogy ha túl lesz a kezdeti sokkon, meg fogja érteni. Még egy írásod, aminek a folytatására epekedve várok! :D

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Jacob milyen jó fej. Szegény Lea-ra ráfér a bíztatás.
    Emma reakciója teljesen normális, valószínüleg én is megrémülnék. Bár engem jobban érdekelt az a reakció, amikor Lea magyarázta el neki a bevésődés lényegét. Aztán itt egy gondolat megmaradt. Elvégre a farkas azzá válik, amivé a bevésődése tárgya szeretné. De mi van akkor, ha a lány csak a barátjaként tekintene Lea-ra. De aztán megint egy apróság, hogy nem tudott tőle elszakadni a tekintete... talán mégiscsak van remény.
    Nagyon szorítok Lea-ért, mert szerintem megérdemelné.
    A légy férfis rész nagyon tetszett :)
    Bár szerintem ő egyáltalán nem férfias, én soha nem láttam annak. Ő inkább olyan nő, aki kénytelen elrejteni a nőiességét a sok férfi farkas miatt. De bízom benne, hogy Emma előhozza az érzékenyebb oldalát :)
    Bocsi a zavaros gondolatmenetért :D
    Puszi

    VálaszTörlés
  7. Szia!

    Jó volt, nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. Elég tömény volt a farkasok kilétének felfedése Emma előtt - szegény Emma sem dolgozta fel olyan könnyen, mint a Swan család tagjai... A légy férfis rész nekem is tetszett. :)
    Azt hiszem lassan leáll az agyműködésem, úgyhogy inkább csak ennyit írok. :D
    (Ne haragudj, biztos már írtad, de ez kb milyen hosszú novella lesz?)

    Kitti

    VálaszTörlés
  8. Szia!
    Szuper lett!
    Jót röhögtem Jacob beszólásain,mintha csak Emmettet helyettesítette volna:D.
    Szegény Emma...
    Biztos nehéz lehet neki feldogozni ezt a sokmindent.
    Leah-nek is nehéz lehet hogy lány a bevésődése és esetleg soha nem lehet szerelmes úgy hogy viszont szeretik.
    Siess a következővel légyszi!
    Puszi:Mya

    VálaszTörlés
  9. Szia csaj!

    Wow...

    Bár sokáig nem szerettem Leah-t, azaz igazából semmilyen érzésem nem volt felé, de nem utáltam, mostanában viszont annál jobban kezdem megkedvelni. :)

    Ez mondjuk nem csak a te hatásod, Fummie is közrejátszik, meg még egyéb dolgok, de még ha én nem is így képzelem el az Ő bevésődését, még akkor is tetszik a történet. :)

    Nem tudom mit mondhatnék még. Nagyon tetszettek a Jake-Leah-s részek, azokat annyira el tudtam képzelni, mintha csak filmen nézném az egészet. :)
    Kedvelem Emmát is, és kíváncsi leszek, hogyan dolgozza fel a történteket, és persze Leah is, és hogyan bonyolódik tovább a dolog. :)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  10. Gyerünk, Leah! Légy férf… izé… Nah, tudod…
    Nekem is ez a férfis rész tetszett a legjobban...:)
    Meg az is tök jó, hogy Jacobbal ennyit viccelődnek :)
    Szegény Leah...Bár biztos Emmának is fura volt elszakadni tőle, mert tuti érez valamit ő is:)
    L.Vivi

    VálaszTörlés
  11. Jacob szövege hatalmas.. xD És Leah meg legyen boldog!*-* Majdnem belekönnyeztem a végére.. Nehogymár ne legyen happy end.*-* Amikor Leah annyira megérdemli..*-* Jaj, olyan jó lenne boldognak látni. :] Remélem Emma jól kialussza magát, mindent átgondol, és együtt túlélik, boldogan. :D Szóval én szorítok nekik. :D
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  12. Szia Spirit!

    Nem régóta találtam meg az oldalad, de már sok történeten átrágtam magam!Az első, amit elolvastam Leah története volt.Nagyon jó lett, kíváncsian várom a folytatást!Szenzációsan írsz!:)
    Üdvözlettel
    Maja
    Vajdaságból

    VálaszTörlés