Edward elemzés folytatása

Igen, igen, kicsit megkésve, de végre itt van az Edward elemzés is a 17-18. fejezethez. Bocsánat a késésért, de ezer dolog járt a fejemben mostanában, és valahogy nem voltam képes erre koncentrálni. :-/


Edward a csók után csak sodródik az érzéseivel. Nem döntötte még el, hogy Isabellával marad, de azt sem, hogy elmegy. Egyszerűen csak nem képes már tovább távol tartani magát tőle.

Carlisle mikor belép a szobába, észreveszi, hogy valami történhetett a fia és Isabella között, és egyáltalán nem bánja. Azt szeretné, ha Edward boldog lenne. Persze, félti is őt, de ez egy apától természetes.

Edward tudja, hogy Carlisle sejti, valami megváltozott Isabella és közte, hiszen, kiolvassa az apja gondolatait. Azt is tudja, hogy hamarosan az egész család értesül majd a dolgokról, szóval, feleslegesnek véli a titkolózást, de nem is akarja még nyíltan elmondani, hogy mit éreznek egymás iránt Isabella és ő. Azt gondolja, hogy ezzel a beszélgetéssel bőven ráérnek még akkor is, mikor már kitisztulnak az ő fejében is a gondolatok.

Mikor ismét magukra maradnak, és Isabella megérinti őt, felsóhajt. Ebben a sóhajban egy csomó minden benne van. Vágyakozik Isabella után, de azt is tudja, hogy hibát követ el. Nem lenne szabad hagynia, hogy mindez megtörténjen, de nem elég erős megállítani az eseményeket. Isabella túl öntudatos, nem hagyja magát eltaszítani. Nem úgy, mint régen Bella.

Rosalie viselkedése is csak megerősíti Edwardot abban, hogy most követi el élete egyik legnagyobb hibáját, de mégis úgy dönt, hogy jelenleg csak az érdekli, hogy Isabella boldog és nyugodt legyen. Amíg Isabella aludni próbál, énekelget neki. Nem Bella altatóját, és nem is írt Isabellának külön dalt, egyszerűen csak egy régi dallamot. Mikor Isabella elmosolyodik, nem bírja ki, hogy ne érintse meg az ajkait. Hirtelen úgy érzi, hogy bármit megér az, hogy mindig mosolyogni lássa Isabellát.

Másnap viszont a legfontosabb dolog, ami foglalkoztatja Edwardot, azok a farkasok. El kell vinniük Isabellát, hogy lássák, nem esett semmi baja.

A farkasokkal való beszélgetés közben Edward ugye, a farkasok gondolataira is reagál.

„– Az a... vámpír, akit elkergettetek, megölte a családomat, és engem üldöz már hónapok óta. Cullenék vigyáznak rám, és… - Edward morgása szakított félbe.”

A farkasok itt gúnyos megjegyzést tettek arra, hogy Cullenék vigyáznak rá… A gondolataikban megkérdőjelezték ezt, azok után, hogy hagyták, hogy az a vámpír magával vigye Isabellát, és azt tegye vele, amit.


„- Szóval… Cullenék befogadtak, és megvédenek engem és az öcsémet is – fejeztem be a mondatot.
- Igen, a testvére is jól van! – csattant fel Edward. Dühösen fonta össze a karjait maga előtt.”

A farkasok vezetője itt arra gondolt, hogy vajon Isabella öccse is jól van-e, és Cullenék nem ártottak-e neki semmilyen módon. Ugye, a kicsi Edward létezéséről eddig még nem tudtak, és most eszükbe jutott, hogy őt is látni akarják, hogy tényleg épségben van-e.


„- A városban ki van téve néhány körözési plakát, mert a rendőrség keresi Isabellát. – A farkasok felélénkülve fordultak felém. Hátrébb léptem egy kicsit. Edward karja kinyúlt, és védelmezően magához ölelt.”

A farkasok ugye, itt még nem tudták, hogy mi is történt, és hirtelen bizalmatlanok lettek Isabellával szemben. Isabella is megérezte ezt, és feszült lett, Edward ezért ölelte át védelmezően, hogy megnyugtassa, és hogy a farkasok lássák, hozzá tartozik, és megvédi bárkitől, ha kell.


„Le kellett hunynom a szemem egy pillanatra, hogy összeszedjem magam. Mikor felnéztem, a farkasok szemében gyanakvást láttam.
- Nem ő volt! – feszült meg Edward, aztán idegesen Carlisle-ra nézett.”

A farkasok még mindig kételkedtek gondolatban Isabella ártatlanságát illetően, Edward ezért lett ideges és feszült.

Mikor a farkasok megtudják, hogy Isabella Jacob Black unokája, és meghívják magukhoz, Edward dühös és nyugtalan lesz. Nem akarja Isabellát távol tudni magától, és főleg nem akarja a farkasok közelében tudni.

Megérti, hogy Isabella meg szeretné ismerni a múltját, és nem is haragszik rá emiatt, egyszerűen csak félti őt, és nem szereti, ha nincs mellette. Otthon nem is ezért visszautasítóbb vele először, hanem inkább azért, mert a farkasok gondolatai miatt ismét lelkiismeret-furdalása támadt, és megint úgy érzi, hogy nem védte meg Isabellát úgy, ahogy kellett volna, és hogy veszélyes ránézve hosszú távon, ha vele marad.

Talán, az is megfordul a fejében, hogy ha utálja is a farkasokat, legalább lesz valaki Isabella mellett, ha ő mégis elmenne. Bármennyire is rühelli őket, tudja, hogy képesek lennének megvédeni bármitől, ha ő távol lesz.

Edward most egy szakadék szélén egyensúlyozik. Az egyik oldalon ott van az Isabellával való közös élet, a másik oldalon pedig az, hogy elhagyja. Egyszer erre inog, máskor pedig arra, és még nem tudja, hogy melyik oldalra fog esni.

Végül kicsit feloldja a hangulatot az égett pirítós és az iskola kérdése. És Edward egy csókkal győzi meg Isabellát arról, hogy nem akar iskolába menni, mert mellette van most a helye.

Másnap Edward végig szörnyen ideges. Bár az agyával tudja, hogy Isabella biztonságban lesz a farkasokkal, a szíve úgy hiszi, hogy akkor van a legnagyobb biztonságban, ha maga mellett tudhatja.

Miután átadja Jonathannak, egész idő alatt a határon járkál fel-alá. Nyugtalan, ideges és borzasztóan hiányzik neki Isabella. Az idő pedig szörnyen lassan telik, egy örökkévalóságnak tűnik az a pár óra, amíg a lány távol van tőle.

Mikor végre elérkezik az éjfél, már nem tud uralkodni az érzésein. Amint meglátja Isabellát, magához húzza, és megöleli őt. Éreznie kell, hogy mellette van, az illatát, a teste melegét, hallania kell a szíve dobogását. Abban a pillanatban, ahogy átölelheti végre, és látja, hogy semmi baja, megnyugszik végre.



Kértétek még, hogy a farkasok bundájának a színéről is írjak… Szóval, a bundájuk színe, ahogy az eredetiben is írják, a belső tulajdonságaikat tükrözi.

Benjamin – homokbarna: Azért lett homokbarna, mert egyfelől a nagyapja, Seth is hasonló színű volt, valamint valamiért ez a világos szín, szerintem, illik egy vidám, ugrabugra, szeleburdi farkashoz.

Daniel – sötétebb homokbarna: Mivel ő Benjamin bátyja és szintén Seth unokája, így azt akartam, hogy ez a színhasonlóság is kifejezze a rokoni kapcsolatokat. Viszont, míg Benjamin szőre hosszabb (ez szintén mutatja, hogy ő a fiatalabb, gyermekibb, szeleburdibb), addig Danielé rövidebb (mivel ő az idősebb, komolyabb).

Aidan – vöröses: A vörös szín számomra bolondosságot fejez ki. Nem olyan értelemben, mint Benjaminnál, tehát, nem gyermeki ügyetlenséget, hanem olyan ésszel való bolondozást. Ha valaki ismeri a Harry Potter könyvekből az ikreket, akkor tudja, hogy mire gondolok. Ők is egyfolytában vidámak, mókáznak mindig, de nagyon okosak, magabiztosak és ha kell, megállnak a saját lábukon is. Szóval, Aidant is ilyesminek képzelem. Aki intelligens, két lábbal a földön áll, de szeret vidám lenni és mókázni.

Joshua – fekete: Az ő múltjában vannak olyan dolgok, amik miatt keserűbb, mint a többiek. Sokkal bizalmatlanabb a vámpírokkal szemben és Isabellával szemben is. A fekete szín nem azt jelképezi, hogy gonosz lenne, hanem inkább azt, hogy keserű és lelkileg meggyötört.

Jonathan – sötétbarna: A sötétbarna szerintem, határozottságot sugall. Ami kell ahhoz, hogy vezető legyen az emberből. A fekete szín túl sötét lenne neki, mert se nem gonosz, se lelki bajai nincsenek. Viszont a sötétbarna pont megfelelő ahhoz, hogy kifejezze, ő a határozott és erőteljes Alfa.