Edward elemzés folytatása

Edward elemzés a 16. fejezethez:

Edward és a többiek kimennek a kijelölt ellenőrző-pontokhoz, hogy elkapják Dominicot. Alice közben beszélni próbál Edward fejével, és megpróbálja megértetni vele, hogy nem mehet el megint, és nem hagyhatja el Isabellát is, mert szüksége van a lányra, ahogy Isabellának is szüksége van rá.

Aztán jön Rosalie-tól a telefon, hogy Isabellát elrabolta Dominic. Edward teljesen kiborul. Az összes Cullen és Tanyáék is visszarohannak a Cullen-házhoz, addigra Rosalie-ék már lerázták a rendőröket. Végül is, Carlisle tiszteletben álló orvos, szóval, nem hiszem, hogy a rendőrök komolyan vették volna a névtelen telefonálót.

Esme otthon marad vigyázni a kicsi Edwardra Irinával együtt, a többiek pedig követik Isabella és a vámpír illatát. Edward olyan, mint egy őrült, csak rohan a szag után, minél előbb meg kell találnia Isabellát. Közben mindenféle szörnyű kép lepereg a szemei előtt.

Aztán megérzik a farkasok szagát, és Jasper mondja, hogy ez nem lehet véletlen, így Cullenék a farkasok után indulnak, a Denali klán pedig a hamis nyom után. Edward már messziről olvassa a farkasok gondolatait, és tudja, hogy mi történt Isabellával. Előbb a farkasok gondolataiban, majd a saját szemeivel is láthatja a lányt. A teste kék a kihűlés miatt, felül csak egy melltartó van rajta, a nadrágja félig lerángatva – jelezve a szörnyűséget, amit majdnem elkövettek ellene -, a karján, a mellkasán és a combtövén horzsolások, zúzódások és véraláfutások látszanak és ájultan fekszik a földön. Ez élete legszörnyűbb képe. Ha nem hallaná Isabella halk szívverését, azt hinné, hogy halott.

Teljesen elveszti az eszét, majdnem átrohan a határon gondolkodás nélkül. Jasper és Emmett az utolsó pillanatban kapják el, és húzzák vissza. Őrjöng, oda akar menni Isabellához. Ebben a pillanatban visszaér a másik három farkas is. Megtiltják, hogy bármelyik Cullen átlépjen a határon. Carlisle elmondja nekik, hogy Isabella eddig velük volt, ők vigyáztak rá, és a vámpír, aki megtámadta, nem a Cullen családhoz tartozik, és ők is el akarják kapni. Edward kiabál a farkasokkal, megpróbálja lerázni magáról a testvéreit. Aztán Carlisle megpróbálja észérvekkel meggyőzni – vagyis, hogy azzal nem használ Isabellának, ha átlépi a határt, és egymásnak kell esniük a farkasokkal. Edward megpróbálja fegyelmezni magát.

Carlisle meggyőzi a farkasokat, hogy Isabellának szüksége van orvosi segítségre, és engedjék át őt. Közben Isabella is magához tér. Edward egy kicsit megkönnyebbül, de még mindig túl ideges ahhoz, hogy teljesen le tudjon nyugodni. Legszívesebben széttépné az összes farkast, csak hogy odajusson Isabellához.

Mikor a farkasok közlik, hogy nem vihetik magukkal, akkor ösztönösen azt mondja, amit érez, vagyis, hogy Isabella hozzájuk tartozik. Végül Carlisle mégis áthozhatja a határon Isabellát. Edward oda akar menni hozzá, de egyfelől Rose megelőzi, másfelől Edward nem biztos benne, hogy azok után, ami történt vele, Isabella a közelében akar tudni egy férfi vámpírt.

A farkasok gondolatban üzennek még valamit Edwardnak, ami majd kiderül a következő fejezetből. :)

Hazaviszik Isabellát, és Edward nem hajlandó elmozdulni a szobájából. Leül a legtávolabbi sarokba, nehogy zavarja Isabellát, de nem hajlandó szem elől téveszteni. Elhatározza, hogy mostantól, amíg Isabella veszélyben van, mellette lesz, és ha valami miatt mégsem lehetne vele, akkor is valamelyik Cullennak mellette kell maradnia, hogy vigyázzon rá. Nem lehet többet egy percre sem egyedül, amíg nincs biztonságban. Figyeli, ahogy lassan visszatér belé az élet, felmelegszik a teste a takaró alatt, és közben magát marcangolja, amiért hagyta, hogy ez a szörnyűség megtörténjen vele.

Mikor Isabella felébred, azért nem tud ránézni, mert gyötri a bűntudat, amiért nem védte meg. Behozzák a kis Edwardot, Isabella sírva fakad, Rosalie kiterel mindenkit a szobából és beszélget vele. Közben Edward idegesen toporog a folyosón, és várja, hogy visszamehessen. Abban a pillanatban, ahogy Rose elhagyja a szobát, visszasurran.

Isabella megszólítja, és először azt hiszi, hogy azt akarja elmondani neki, hogy most már megérti, miért akarja elhagyni őt, hiszen a történtek után, látja már, hogy milyen veszélyes tud lenni egy vámpír, és most már tőle is fél. Aztán, mikor rádöbben, hogy Isabella azt hiszi, hogy azért nem néz rá, mert undorodik tőle a történtek után, teljesen sokkolódik.

Nem bírja ki, odamegy azonnal a síró lányhoz, hogy megvigasztalja. Nem tervezi azt a csókot, egyszerűen csak megszakad a szíve attól, hogy sírni látja, és muszáj elmondania neki, hogy egyáltalán nem undorodik tőle, nem hibáztatja semmiért sem, és még mindig ugyanúgy érez iránta.

Aztán Isabella hirtelen közeledni kezd felé, és ő bár tudja, hogy nem lenne szabad hagynia, mégsem húzódik el. Először csak hagyja, hogy Isabella megcsókolja, aztán nem bírja megállni, és visszacsókol.

Végül, összeszedi magát annyira, hogy eltolja Isabellát, de ő is teljesen elkábul a csóktól. Fél kinyitni a szemeit, mert tudja, hogy nem lett volna szabad ennek megtörténnie, és nem sokára vége lesz ennek a gyönyörű „álomnak”.

Aztán végül mégis felnéz, és látja Isabella szerelemtől és vágytól csillogó tekintetét, és elönti a bűntudat, mert tudja, hogy Isabella is szörnyen fog szenvedni, ha ő elmegy. Közben persze, boldog is, mert élete egyik, ha nem a legfantasztikusabb csókját kapta épp az előbb, és mert jól esik neki, hogy viszonozzák az érzéseit.

Összezavarodik az érzéseitől. Maradni akar, de nem hiszi, hogy ez jó ötlet. Nem tudja, mit tegyen, így csak sodródik az árral. Hagyja, hogy Isabella irányítsa, és egyszerűen nem tud ellenkezni vele. Úgy érzi, a sors megint összeesküdött ellene, és nincs elég ereje elhagyni Isabellát. Tudja, hogy nem helyes, hogy enged az érzéseinek, de már nem képes teljesen elzárkózni Isabellától. Persze, továbbra is megpróbálja a lehető legjobban védeni önmagától, de az ellenállása megtörik a csóknál.