2009. március 2., hétfő

Edward elemzés (avagy, hogyan látom én Edwardot a ficemben)

Mivel Isabella szemszögéből láthatjuk a ficemben történteket, ezért sokan írtátok, hogy nem mindig érthető teljesen Edward viselkedése és hangulatváltozásai. Ahogy ígértem, kielemzem, hogy mikor miért viselkedik úgy, ahogyan én azt megírtam.

Alice, mivel Isabella és a kicsi Edward ereiben is vérfarkasvér csörgedezik, nem láthatta előre, hogy látogatóik érkeznek majd, ezért az összes Cullent, így Edwardot is megdöbbentette és megrázta Bella unokáinak feltűnése.

Edward, ahogyan az eredeti New Moonban is, azért hagyta el Bellát, hogy Bella boldog és teljes életet élhessen valaki más mellett. Mindig is szerette őt, még így hatvan év elmúltával is. Ezért teljesen normális reakció szerintem, hogy mikor először meglátja a tornácon állva Isabellát, lefagy a sokktól. Csak áll ott, és nem képes megmozdulni sem. Olyan, mintha a szerelme visszatért volna. Ez sokkoló élmény lehet a számára, főleg, hogy úgy hitte, soha többé nem látja viszont Bellát. Most pedig ott áll előtte a majdnem tökéletes hasonmása.

Miután Bella össze-vissza dadog, majd elájul, a Cullen család tagjai a nappaliban tanakodnak. Mindannyiukat megviselték a történtek. Edward a kanapén ül, és még mindig nem szól semmit, meg sem mozdul. Alice próbál üzeneteket küldeni neki gondolatban, de még azokra sem reagál. A szemei előtt a múlt emlékei pörögnek. Ez az állapot órákig tart nála.

Egészen addig, amíg Isabella fel nem ébred, és meg nem ijed, hogy hová lett az öccse, akit szintén Edwardnak neveztek el Bella kérésére, és a testvére nevét kiabálva rohan le a lépcsőkön. Edward most először hallja Isabella szájából a saját nevét (még ha nem is neki szólt éppen), és ez felrázza a sokkból. A lány szájából a neve pont úgy hangzik, mint Bella szájából. Pár percig figyeli a lányt, és dühös lesz rá. Gyűlöli őt, amiért feltépte a sebeit. Amiért annyira hasonlít Bellára. És azért is, mert Forksba jött.

Hirtelen a bénultságból átvált őrjöngésbe. Olyan hatalmas fájdalmat érez, hogy nem bírja tovább nézni a lányt, kirohan az erdőbe, ahol a fájdalmát úgy vezeti le, hogy törni-zúzni kezd. Emmett, Alice és később csatlakozik hozzájuk Jasper is, lenyugtatják végül. Ez köszönhető Jasper képességének. Miután megszabadult a feszültségtől nagyjából, jön a családi gyűlés, hogy mihez kezdjenek Isabelláékkal.

A gyűlésen még mindig tele van fájdalommal és gyűlölettel, bár most már inkább magát gyűlöli, azért, amiért Isabellát hibáztatja mindenért. Tudja, hogy a lány nem tehet semmiről, hogy sokat szenvedett, és most szüksége van a segítségükre, de egyszerűen fáj ránéznie is. Elhatározza, hogy távolságot tart tőle. Ezért viselkedik hidegen a megbeszélésen.

A megbeszélés után Edward egyedül átgondolja a történteket. Eldönti, hogy mindenképpen muszáj megvédenie Bella vérét, hiszen, ha az unokái meghalnak, akkor semmi sem marad ezen a világon Bella után. A fejében megfordul egy kósza gondolat is. Mivel ez a gondolat még nem forr ki döntéssé, ezért Alice nem láthatja. Mivel, nem tud azzal a tudattal élni, hogy Bella már meghalt, az jut az eszébe, hogy amint lehetősége lesz rá, lehet, hogy követni fogja őt. Mint írtam, ez nem egy biztos elhatározás még, csak megfordul a fejében.

A lépcsős jelenetnél Edward Emmetthez indul, hogy elhívja vadászni estére, mivel már jó ideje nem evett, ezért is feketék a szemei. Mikor meglátja Isabellát a lépcső aljában, megint úgy érzi, mintha gyomron vágták volna. Feszült lesz, nemcsak az éhségtől, de az őt marcangoló fájdalomtól is. Viszont, ha már elhatározta, hogy megvédi Bella vérét, megbántani sem akarja, főleg azok után, hogy megtudta, mi történt nemrég a szüleivel, és mennyit kellett rettegnie és szenvednie. Hátrébb áll, hogy elengedje őt maga mellett, de lehunyja a szemeit, mert fáj a látványa. Mikor Isabella elhalad mellette, megérzi az illatát, aminek az aromája nagyon hasonló Belláéhoz. Kívánja a vérét. Felnéz Isabellára, és megint elönti a gyűlölet. Úgy érzi, hogy ezt a lányt csak azért teremtették, hogy őt megbüntessék minden rosszért, amit valaha elkövetett.

A gyűlöletének tetőpontja az, mikor meghallja, hogy Isabella az ő altatóját játssza a zongorán. Elborul az agya. Nem lenne képes bántani Bella unokáját, de valami eltörik benne hirtelen. Rá akar ijeszteni, azt akarja, hogy féljen tőle. Aztán Alice és Jasper leállítják.

Edward elmegy Emmettel vadászni, és kiéli az összes dühét közben, valamint jól is lakik. Ezután lenyugodva rájön, hogy igazságtalan volt Isabellával, és valószínűleg halálra rémisztette. Furdalni kezdi megint a lelkiismeret, ezért mikor visszaér a házhoz, felkeresi Isabellát a „szobájában”. Egy ideig figyeli a lányt, gondolatban összehasonlítja Bellával. Ez fájdalmat okoz neki, de furcsa mód örömet is, mert sosem hitte volna, hogy látja még valaha a szerelmét – legalább is, képletesen.

Mikor Isabella észreveszi az ajtóban, bemegy, és amilyen gyorsan csak tud, bocsánatot kér tőle. Közben újabb jellemvonásbeli hasonlóságokat vesz észre Bella és az unokája között. „- Nem ijedtem meg!” – mondja Isabella Edwardnak. Pont, mint Bella, ő is utálja kimutatni a gyengeségeit, és próbál bátornak és erősnek látszani. Edward arcán végigfut a mosoly, aztán előjön belőle a kíváncsiság: Vajon, miben hasonlíthat még a lány az ő Bellájára? Mennyi maradt meg Bellából ezen a világon a halála után? Fürkészni kezdi Isabellát, keresi a hasonló vonásokat. Mikor Isabella megállítja az ajtóban, és bocsánatot kér az eljátszott dalért, Edwardban megint csak feltámad a lelkiismeret. A lány, aki alig ismeri őt, és akivel eddig csak mogorván és durván bánt, törődik az ő érzéseivel.

Másnap a lány megbetegszik, Edward nem akar a közelébe menni, de hogy könnyítsen a lelkiismeretén, segít Alice-nek levest főzni. Este Carlisle ügyeletes a kórházban, így mikor Isabella belázasodik, logikus, hogy Edward az, aki megvizsgálja, hiszen már háromszor elvégezte az orvosi egyetemet (2x az igazi Bella előtt, 1x a szakításuk után). Edward még mindig nem képes kimondani a Bella nevet, ahogyan a többi Cullen sem. Isabellának hívják a lányt.

Edward látja, hogy Isabella fél az injekciótól, ezért megpróbálja megnyugtatni. Az már más kérdés, hogy az ő nyugtatása inkább izgató hatással van a lányra, de figyelemelterelésnek végül is, jó volt, amit csinált. Mikor beadja az injekciót, és kibuggyan Isabella karjából egy csepp vér, a tekintete elsötétül az illattól.

Aztán Isabellát kiütik a gyógyszerek és a láz, Edward pedig azt hiszi, hogy nem hallja őt. Csak ül az ágya mellett, hogy vigyázzon rá, és ahogy figyeli, minden egyes emlék visszatér. Felszakadnak a sebei. Már nem csak Isabellát látja az ágyon fekve, hanem meglátja benne az ő Belláját is. Mivel ez fáj neki, megpróbál különbségeket felfedezni. Végigsimít a haján, ami más színű, megérinti a homlokát, hogy a bőre vajon milyen tapintású, az ujjai a halántékára simulnak, ahol a láz hatására lüktet egy pici ér, hallgatja a szíve zenéjét. Úgy érzi, belehal a fájdalomba, mégis valamiféle számára is érthetetlen izgatottság önti el.

Beszélni kezd Isabellához, abban a hitben, a lány annyira nincs magánál, hogy másnapra úgyis elfelejti az egészet. Kiönti a szívét. Nem gondolja át, hogy mit mond, csak ömlenek belőle a fájdalom szavai. Másnak nem mondhatja el őket, mert a családját nem akarja felzaklatni, és most itt az alkalom, hogy könnyítsen a lelkén következmények nélkül.

Beszívja a lány vérének az illatát is, az is hasonló Belláéhoz. Majdnem ugyanúgy kívánja a vérét, mint Belláét. Rájön, hogy annyi mindent örökölt Isabella a nagyanyjától, hogy nem hagyhatja, hogy bármi baja essen. Bella már halott, de Isabellában ott van még mindig. Ekkor határozza el véglegesen, hogy bármit megtesz a lányért. Vigyázni fog rá, többé nem bántja meg, és elviseli a közelségét, bármennyire is fáj ez neki. Ő megérdemli a szenvedést mindazért a rosszért, amit egész életében elkövetett, de Isabella ártatlan és tiszta. Edward még örül is neki, hogy szenvedhet, mert úgy érzi, hogy ezzel valamiféle bűnbánatot gyakorolhat azért, hogy képes volt elhagyni Bellát. Most megfizethet mindenért. Úgy hiszi, megérdemli, mert egy szörnyeteg, akinek nem jár kegyelem.

Edward ezek után szégyelli a gyengeségét. Szégyelli, hogy ennyire képes volt megnyílni Isabella előtt, még ha a lány nem is emlékezhet erre. Napokig nem megy meglátogatni Isabellát, legalább is, a lány úgy hiszi… De Edward éjszakánként igenis bemegy hozzá. Kínozza magát a látványával. Edwardban mindig is volt egyfajta mazoista, önkínzó hajlam. Mivel lélektelen szörnyetegnek hiszi magát, ezért úgy érzi, megérdemel minden szenvedést, és direkt gyötri magát.

Miközben figyeli esténként Isabellát, rájön, hogy vannak különbségek is közte és Bella között. Például Isabella nem beszél álmában.

Aztán hazajön Jasper és Emmett, és hozzák a híreket arról, hogy mit tudtak meg a gyilkosságról és Isabelláról. Egyik Cullen sem hiszi igazán, hogy Isabella tényleg megölte volna a szüleit (még Rosalie sem), de Jasper által tudják, hogy valamit titkol. Edwardot majd megöli a kíváncsiság, hogy mi lehet az a szörnyűség, amit Isabella nem mer elmondani. Idegesíti, hogy nem tud olvasni az ő gondolataiban sem. Még valami, amit örökölt a nagyanyjától…

Mikor Isabella kiborul, ő megy utána, mivel a többiek Jaspert istápolják, Esme és Rosalie pedig a kis Edwardra vigyáz. Nem állítja meg Isabellát, hagyja, hadd adja ki magából a fájdalmat. Messziről figyeli és követi, hogy ha bajba kerülne, ott legyen mellette. Ha lenne szíve, akkor megszakadna a látványtól. Isabella szörnyen szenved. Annyi fájdalom és félelem van benne, hogy Edwardból automatikusan előjön a védelmező ösztön. Nem bírja elviselni, hogy a lány szenved.

Annyira elelmélkedik ezen, hogy későn veszi észre, Isabella a határ közelébe ért. Rákiált, majd mikor látja, hogy a lány nincs magánál, ösztönösen ráveti magát. Utána megijed, hogy valami sérülést okozott Isabellának. Mintha visszament volna az időben, és újra átélné azt, ahogy Bellát lökte el az autó útjából. Hirtelen Bellát látja a lányban, ezért is szólítja a becenevén. Aztán, mikor pár pillanat múlva magához tér, zavarttá válik. Utoljára Bellához volt ilyen testi közelségben, és mivel bárhogy is nézzük, férfi, a teste élvezi Isabella teste melegét és puhaságát. A benne lévő vámpír pedig kívánja a vérét – bár ez itt most másodlagos.

Megpróbálja elterelni a figyelmét erről. Mintha meg sem történt volna. Védelmezően átadja a kabátját Isabellának, aztán váltanak pár semmitmondó szót. Mikor Edward felnevet, Isabella szívverése felgyorsul. Edward természetesen hallja ezt, és elkomorul. Azon elmélkedik, hogy Bella szívverése is mindig gyorsabbá vált, ha nevetni hallotta, de biztos benne, hogy az ok nem ugyanaz. Azon jár az agya, hogy Isabella reakciói mit jelenthetnek.

Visszaérnek a házba, Isabella lefekszik aludni, és mint mindig, Edward most is bemegy hozzá. De Isabella most nem alszik nyugodtan. Csapkodni kezd, kiabálni, sírni. Edward megijed, és felébreszti. Közben Alice-ék is megérkeznek, és Edward tudja, hogy Alice nem hagyja békén majd a kérdéseivel, mit is keresett a szobában éjnek idején, de jelenleg nem érdekli semmi más, csak hogy Isabellát megnyugtassa. Elküldi Alice-éket, és ő marad Isabellával. Ezzel még inkább gyanakvóvá teszi Alice-t, de most ez sem zavarja.

Próbálja megnyugtatni Isabellát. Kedves vele, elmeséli a quileute-ek és a vámpírok egyezségének a történetét. Azt akarja, hogy elfelejtkezzen a rémálmáról, megpróbálja elterelni róla a figyelmét. Aztán Isabella felteszi a kérdést, hogy miért ment volna át érte a határon, ha mégis átlépi, Edward azt feleli, hogy Bella miatt, de… Maga sem biztos benne, hogy ez a teljes igazság. Összezavarodott. Évtizedek óta semmi mást nem érzett, csak és kizárólag fájdalmat, és most megint vannak más érzések is benne. Nem feltétlenül szerelem még, csak hogy egy embert meg akar védeni, hogy érdekli őt.

Mikor Isabella hozzáér, a teste megint reagál rá. Megijed, megzavarodik. Muszáj eltávolodnia a lánytól, hogy átgondoljon mindent. Magára hagyja, és beküldi hozzá Esmét, hogy azért biztonságban tudja.

A lépcsős jelenet, azt hiszem, megint csak egyértelmű. Edward látja, hogy Isabella bénázik a lépcsőn, és automatikusan elkapja. Aztán a közelsége megint csak beindítja a teljesen természetes férfireakciókat nála. Éééés, folytatása következik a többi fejezettel párhuzamosan… Már, ha majd érdekel még valakit. :)

8 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik ez a jellemzés, teljesen olyan, mint az eredetiben. Edward valóban szereti kínozni magát, és ezt a történet is hűen tükrözi.
    Az utolsó mondatra a válaszom, hogy már alig várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  2. Köszi, örülök, hogy tetszett a jellemzés, és hogy karakterhűnek találod Edwardot. Bár más még nem kérte, majd a többi fejezetnél is leírom, hogy Edward mit miért tesz és mond... :)

    VálaszTörlés
  3. Szia! Nekem is nagyon tetszik ez a jellemzés, sok mindent meg tudtam belőle Edwardról! Remélem lesz folytatás! Kitti

    VálaszTörlés
  4. Szerintem azért nem kaptál 10000 és 1 komit, mert nem tudják sokan, hogy itt is vannak cuccok. (Én is csak véletlenül tévedtem honlapod ezen részére)

    Nagyon-nagyon élethű volt, és nagyon szeretem az írásodat.

    Pusszy:
    Emese

    VálaszTörlés
  5. érdekes a jellemzésed de ha elolvasod a midnight sun-t(5-ik resz.edward szemszogebol,meg nincs befejezve),akkor teljesen mas joonne ki.egyebkent igazan jopofa

    VálaszTörlés
  6. Spirit! Ez nagyon jó ötlet volt szerintem! Így most megértem Edwardot is! Olvasom a többit is böszen :) !

    Üdv!

    VálaszTörlés
  7. hát ezt nem hiszem el. MEGHAL BELLA??? óóó istenem miért olvastam el ezt most.. most kezdtem az első könyvet de már láttam filmben meg az újholdot is, alig vártam hogy elkezdhessem az eclipse-t is olvasni. de most nagyon elszomorodtam. mondjátok hogy ez nem igaz!

    VálaszTörlés
  8. Bella nem hal meg, ez csak egyfajta változata az eredeti könyvnek,hogy így is történhetett volna ha Edward és Bella a New Moon-ban végleg szakítanak.:)Egyébként jó a sztori;)

    VálaszTörlés