Edward elemzés folytatása

És íme a 7. fejezethez tartozó Edward elemzésem… Plusz a bennem és Szandiban felmerülő kérdések megmagyarázása, hátha másban is felmerülnek ugyanezek…

A gyilkos vámpír megjelenik Cullenék területén, ezért Isabelláékat visszaviszik a házhoz. Szandi megkérdezte, hogy miért lassan, gyalog mennek, miért nem kapják fel Bellát, és rohannak vele a házhoz. Nos, véleményem szerint, azért, mert ugye, velük van a kicsi Edward is, és nem hiszem, hogy egy kisbabának jót tenne, ha villámsebességgel süvítenének vele végig az erdőn. Isabella meg nem hagyná, hogy őt elvigyék gyorsan, a kicsi Edward meg magára maradjon mondjuk Esmével. Meg nem is lenne tanácsos még több részre szakadni.

Edward nem mozdul Isabella mellől. Ezt magában azzal magyarázza, hogy megfogadta, nem hagyja, hogy baja essen Bella vérének. Persze, más oka is van. A tudata legmélyén kedveli Isabellát, csak ezt még nem ismerné be magának.

Mikor észreveszik, hogy a vámpír a házuknál járt, Edward dühös lesz. Nem érti, hogy mer egy idegen vámpír támadólag közelíteni az otthonukhoz. Már ezért legszívesebben darabokra tépné a vámpírt. Aztán felmennek megnézni az „ajándékot”, és Edward természetesen, nem hagyhatja, hogy Isabella nyissa ki, nehogy valami olyasmi legyen benne, amitől baja eshet.

Isabella összeomlik a kitépett emberi szív látványától. Edward legszívesebben utána menne, de Carlisle visszatartja, és inkább ő nézi meg, mi van a lánnyal. Carlisle félti a fia érzéseit, látja, hogy mennyit szenved, ezért próbálja könnyebbé tenni neki a helyzetet, ahogy csak tudja.

Szandiban felmerült az a kérdés is, hogy mikor Isabella vall, akkor nem hallják a többiek is odalent, mert hát, szuperhallásuk van. Én úgy vélem, hogy csak akkor hallanak dolgokat, ha arra koncentrálnak. De hiszem, hogy Cullenékban van annyi tapintat, hogy nem hallgatják ki a beszélgetést. Edward más tészta, ő nem mindig tudja irányítani azt, hogy mit akar vagy nem akar meghallani. Carlisle elméje pedig valószínűleg a megindultságtól szinte kiabálja felé a gondolatokat.

Edward nem bírja tovább, és felmegy Carlisle-ék szobájához. Ott toporog az ajtó előtt, végül bekopog azzal az indokkal, hogy tájékoztatni akarja Emmették visszatértéről az apját, de valójában, úgy érzi, látnia kell Isabellát. Mellette akar lenni. Biztosítani akarja róla, hogy ő sem hibáztatja semmiért.

Carlisle azért kérdezi meg tőle, hogy biztosan ott akar-e maradni Isabella mellett, mert fél tőle, hogy fájdalmas kettesben lennie vele.

Edward próbál a lehető legkedvesebb lenni Isabellához. Tudja, hogy milyen érzés a lelkiismeret-furdalás (még úgy is rossz, hogy az ember tényleg bűnös, de úgy még rosszabb, ha még csak nem is tehet semmiről, csak ezt nem látja be), ezért próbálja meggyőzni Isabellát, hogy nem az ő hibája. Felmerül benne, hogy Isabella a baj vonzását is örökölte a nagymamájától.

Aztán beszélgetés közben hirtelen eszébe jut valami, ami segíthet a vámpír megállításában. Az még titok, hogy mi jutott az eszébe. :)

Körülbelül ennyi a fejezethez kapcsolódó gondolat a fejemben. :)